Az előző rész tartalmából: Angyalka új otthonába, egy Budapest melletti településre került, ahol új névvel, új életet kezdett.
Molly és a válás:
Az első éjszaka nyugodtan telt el Molly életében, legalábbis új otthonában. 14 óra alvás után arra ébredt, hogy Dió és Frici, 2 kiscica fekszik mellette és nyalogatják sebes lábát. Molly csendesen tűrte, azt érezte, hogy ez jó neki. Még sohasem volt mellette macska, mert az ormánsági családban kövekkel dobálták őket, így messziről elkerülték Angyalka szemétdombját.
Klári hosszú órák óta várt arra, hogy Angyalka felébredjen. Amikor észrevette, hogy a kutya megemelte a fejét, azonnal telefonált az állatorvosnak. Arról beszéltek a doktorral, hogy Angyalkának segítségre van szükségre. Klári régóta ismerte az állatorvost. Lánya kutyáját, saját macskáit is hozzá hordta évek óta. A doktornőnek a belvárosban, a Margit híd közelében volt egy tágas, korszerűen felszerelt rendelője, ahol többnyire egyedül dolgozott. Most, hogy szóba került egy műtét is, arról nyugtatta Klárit orvos ismerőse, hogy a műtét alatt, ami a kutyára vár, lesz asszisztense is. -Ha szeretne, maradhat majd a műtéten is. Fejezte be a beszélgetést a doktornő. - Mindenesetre, nyugodjon meg, nem kell sírni, rendben lesz minden.Írok majd fel neki vitaminokat, kap injekciót és sokat kell pihennie. -mondta Ágnes.
Klári zokogva tette le a kagylót. Régen érzett ilyesmit. Féltette az állatot az előtte álló beavatkozástól.Kiment hozzá a bejárat elé, leguggolt mellé és gyengéden simogatni kezdte Angyalkát. Klári minden kutyát a szegy és a pofa közti szakaszon simogatott. Ezt egy kutyakiképzőtől hallotta, hogy az állat önérzetének sokkal jobb, ha nem a fejét simogatják, hanem a nyak részét. Angyalka hagyta a gyengéd mozdulatokat. Teljesen mindegy volt számára, hogy hol simogatják, hiszen ennyire gyengéden még soha senki nem ért hozzá.
Klári zsebében megrezzent a telefon. Gyerekkori barátnője írt neki, hogy menjen át hozzá, mert szüksége van rá. Az asszony felhívta Gabriellát és elmagyarázta neki, hogy egy lépést sem akar tenni az új kutyus állapota miatt és esze ágába sincs magára hagyni. Így Gabriella látogatta meg Klárit. Amikor a házhoz ért, levette a napszemüvegét és egy pillanatra sem akarta eltitkolni, hogy véresre dörzsölte a szemét a sok sírástól.
-Ülj le! Mondta neki Klári határozottan.- Mit csinált a vejed megint?
Régi keletű téma volt kettejük közt Gabriella lányának családi élete. Évek óta próbálták megtalálni a megoldást a fiatal lány helyzetére, de mindhiába.
A teraszon ültek, Angyalka közelében. Gabriella hosszasan mesélt Dezsőről, akinek el el járt a keze, és néha megverte a lányát, az a "bolond" meg rendszeresen megbocsájtott neki. Eddig! Gabriella lánya ugyanis most azt érezte, hogy betelt a pohár és elköltözik otthonról. Betti csinos, szép nő volt. Egy bankban dolgozott osztályvezetőként. Amikor Dezső megverte őt, többnyire betegszabadságot vett ki, de amikor már a 22 napos éves szabadsága is megfogyatkozott, inkább bement dolgozni. Ilyenkor tovább tartott a készülődés, erősebb alapozót és több púdert használt, hogy ne vegyék észre arcán a verés nyomait.
Betti és Dezső 2001-ben házasodott össze 3 hónap ismerettség után. Ahogy mondták nagy szerelem volt az övék és bár Dezső nehéz esetnek tűnt kapcsolatuk legelején is, de Betti azzal nyugtatta magát és a családját, hogy ő szereti a "kicsit rossz fiúkat". Dezső a házasságuk 3. hetében pofozta fel először Bettit. A lány ezután nem hogy elköltözött és vált volna, hanem szült 3 gyereket a férfinak. 2 fiút és 1 lányt. Egy asztrológiába jártas ismerőse, Krisztián elsőként magyarázta el neki, hogy kapcsolatuk halálra van ítélve. 9 évig élt így, aztán végleg elhagyta a férfit és visszaköltözött gyerekeivel az édesanyjához.
Angyalka érdeklődve figyelte a nőket. Néha megrémült egy egy kézmozdulattól, ahogy Gabriella magyarázott és gesztikulált, de ekkora biztonságban még sohasem érezte magát. Fekvőhelyét nem hagyta el, gyenge és erőtlen volt. Régi családjánál ejtett sebei mindjobban fájtak, éhsége pedig egyre erősödött.
-Ez a kutya nem túl sovány? Kérdezte Gabriella.
- Az! Nem adtak neki enni. Csak azt ehette, amit a szemétdombon talált.-Válaszolta Klárika.
-Próbáltam neki enni adni, de nem evett semmit sem. Olyan, mintha nem is ismerné fel az ételt, nem ismeri az illatokat. Beleszagol mindenbe és ott hagyja. A csontot pedig képtelen elrágni.Túl kemény neki.
A két nő még hosszasan beszélgetett egymással, de amikor hűvösebbre váltott az este, elbúcsúztak. Angyalka ekkor állt fel először. Odament az idegen nőhöz és fejét a lábához nyomta.Érintést kért és adott.
-Milyen aranyos ez a kutya!-jegyezte meg Gabriella. -Hogy is hívják? Angyalka?
- Molly! Ez az új neve. Válaszolta Klárika. Ezzel a névvel kezd új életet. A lányodnak is ezt üzenem, kezdjen új életet. Azzal elköszöntek egymástól. A skótjuhász visszament a helyére és aznap este először evett Klári főztjéből. Eszébe jutott, hogy ős is megélt nagy válásokat az életében, de ezek közül az egyik legnehezebb az volt, amikor testvérétől elszakították. Hogy a szemétdombról nem tudott elszökni, csak annak a láncnak volt köszönhető, amivel kikötötték. Nehéz lehet elválni, gondolta Molly, akkor is ha van lánc és akkor is ha nincs. Mert mindannyiunk nyakán ott van egy képzeletbeli lánc, amivel magunkhoz kötünk személyeket, emlékeket és álmokat. És néha sokára érezzük, hogy ebből szabadulnunk kell. De talán sohasem késő.
A következő rész tartalmából: Mollyt állatorvoshoz viszi Klárika.
folyt.köv.
Utolsó kommentek