Az előző rész tartalmából: Molly egy ormánsági család udvarán szenvedett 2,5 éven keresztül. Fél méteres vaslánccal kötözték ki egy szemétdombon lévő póznához. Alsó fogsora megkopott a lánc rágásától, csontsoványra fogyott. Így talált rá Klárika.

Ebben a részben elmesélem nektek, hogyan szabadult ki Angyalka (Molly) a fogságából:


Klári megfogadta, hogy ha legközelebb visszautazik az ormánsági faluba pihenni, megpróbálja a kutyát kiszabadítani.Barátainak sokat mesélt a skót juhászkutyáról, szomorú tekintetéről és amikor szóba került, hogy valamit tenni kéne, különben az állat elpusztul, barátai arra bíztatták a nőt, hogy vásárolja meg a családtól, aztán majd csak jobb sorsa lesz.

3 héttel később Klári bizonytalanul lépett a kapu elé. Hangosan bekiabált az udvarba. Csönd volt. Az apró nesz, amit hallani lehetett, egy lánc csörgése volt csupán. A kutya a hang irányába fordult. Csóválni kezdte a farkát. Láthatóan megismerte a nőt. Mollynak sajátságos mozgása volt, ha valakinek örült. A testét minden irányba dobálta, farkát pedig, mint valami propeller gyors mozdulatokkal körbe csóválta. Leginkább futott volna a kapu irányába, de a fél méteres lánc szűkösre fogta, mozdulni sem tudott.

-Hé, valaki! Kiabálta a nő ismét. A kutya hamarabb felismerte a ház ajtajának nyikorgását és a hang irányába fordult. Klári tudta, hogy a férfi jön ki elsőként a házból. Egy kopott farmert és egy atlétát viselt. Mezitláb indult a kapu irányába.

-Igen? Mondta a férfi köszönésként és egyben kérdésként is.

-A kutya érdekelne! Mondta a nő kimérten.

-Az ott? Fordult a férfi hátra, a szemétdomb irányába. - Miért érdekli az magát?

-Haza szeretném vinni!

-Hogy? Hát az a miénk! Válaszolta a férfi, aztán megint hátra nézett, mintha lenne ott valami más is.

-Megvenném!

A borostás férfi vakarni kezdte az arcélét.Elbizonytalanodott.Közben újabb ajtónyikorgásra lett figyelmes a kutya. Egy kisgyerek lépett az udvarra.

-Menjél vissza! Szólt rá az apja.

6 év körüli fiúcska volt, szikár testalkatú. Megállt. A nőt figyelte.- Menjél vissza! Mondta a férfi ismét, nyomatékosabban. A gyerek lerúgta talpáról a papucsokat és szaladni kezdett a kutya irányába. Molly örült a kisfiúnak. Ő volt az egyetlen, aki játszott vele. Amikor ő ment felé, tudta, hogy a lánc lekerül a nyakáról és még ha néhány percre is, de ilyenkor szabadnak érezheti magát. Janika átölelte a kutyát, magához szorította. Klári és a férfi a kutyát és a kisfiút figyelték, mintha valami csodára várnának.

-Mennyi? Kérdezte a férfi.

-Tizenötezer! Válaszolta a nő.

Ismét a szemétdomb felé fordultak, de már mindketten a kutyát méregették.

-Tizenötezer? Ezért a kutyáért? Tizenötezer? Kérdezgette a férfi hangosan.

-El fog pusztulni! Válaszolta a nő. Most odaadom magának a pénzt, csak hadd vigyem el a kutyát.

-Ez? Nem pusztul el semmitől! Nézze milyen erős,-intett hátrafelé a férfi.

Janika tudta, hogy mi történik a kapuban, igaz nem hallott semmit, de megérezte, hogy a kutyáját elviszi a nő. Ismerte Klárikát ő is, mostanában gyakran látta a házuk előtt, ahogy karba font kézzel figyelt a szemétdomb irányába. Janika haragudott az apjára. Az elmúlt hónapokban sokszor kérte őt vacsora közben, hogy jobban bánjon "Angyalkával" (így hívta a kutyát, leginkább tekintete miatt), de ahányszor szóba került Angyalka sorsa, veszekedés lett belőle.

-Tizenötezer? Kérdezte a férfi ismét.

-Semmivel sem több!  Jó sora lesz, magának meg jól jön a pénz. - Válaszolta a nő.

Ezután a  férfi megkapta a pénzt, hátrasétált a szemétdombhoz és Janikát a házba tessékelte. A kisfiú torkaszakadtából üvöltött. Sírt, zokogott és apja nadrágjába kapaszkodva könyörgött neki, hogy Angyalkát ne adja el. A férfi próbálta a lábáról lerázni Janikát, de a kisfiú olyan erősen markolta a nadrágját, hogy már a földön csúszott. Angyalka - most először -hátat fordított mindenkinek. Nem értette, hogy mi zajlik körülette. Ő csak Janikát, az egyetlen játszó társát akarta. A kisfiú azonban nem tudott a kutyájára figyelni. Karizmai elernyedtek és teste a szemétdomb földjére zuhant. Úgy feküdt ott egészen addig, amíg Angyalkát el nem oldozta apja. Csak homályosan látta könnybe lábadt szemeivel, ahogy Angyalkát elvezeti a nő.

A kutya nehezen mozgott. Ereje nem volt, lábai meg meg roggyantak. Két és fél éven keresztül egy 50 centis láncon tartotta a férfi. Janika volt az egyetlen barátja, aki mellett szabadnak érezhette magát. Angyalka a kapuból még egyszer visszanézett Janikára. Néhány másodpercig figyelték egymás tekintetét, propeller szerűen megcsóválta még egyszer a farkát, majd amikor Klári megsimogatta Angyalka fejét elsétáltak a háztól.

Janika aznap nem beszélt az apjával. Szó nélkül lefeküdt aludni. Kedvenc meséjét, a Boldog Herceget suttogta halkan. Angyalkának pedig aznap kezdődött új élete egy új név alatt.

folyt.köv.